Befektetés:

A rendelkezésre álló vagyon (pénztömeg) felhasználása vagyontárgyak megvételére jövőbeni nyereség reményében.

 A befektetések egyik csoportja a pénzügyi befektetések (pl.: értékpapír-vásárlás, biztosítás). A másik csoport a reálbefektetések (pl.: beruházások, értékálló tárgyak vásárlása).

Beruházások csoportosítása:

Finanszírozás szerint megkülönböztetünk egy forrásból (saját pénz-eszközből) és több    forrásból (vegyes forrásból) megvalósuló beruházásokat.

• Saját pénzeszközből megvalósuló a beruházás akkor, ha a vállalkozó rendelkezik a fejlesztéshez (beruházáshoz) szükséges tőke (pénzeszköz) teljes összegével.
• Vegyes finanszírozású a beruházás akkor, ha a vállalkozó idegen tőkét is bevon a fejlesztésbe. Ez leggyakrabban fejlesztési, beruházási hitelek felvételével valósul meg.

Kivitelezés módja szerint beszélünk saját kivitelezésű, idegen kivitelezésű, és vegyes kivitelezésű beruházásról.

• Saját kivitelezésű a beruházás akkor, ha a vállalkozó a tárgyi eszközt maga állítja elő, maga készíti el. Ebben az esetben az előállítás költségei (beruházási költségek) a vállalkozónál merülnek fel. Ezeket a költségeket kell aktivált saját teljesítményként az üzleti év költségei közül kiemelni. A vállalkozó ilyen kivitelezés mellett a rendelkezésre álló pénztőkét anyagok beszerzésére, munkabérek kifizetésére (azok járulékaira), kisebb, igénybevett külső szolgáltatások ellenértékének kifizetésére használja fel.
• Idegen kivitelezésű a beruházás akkor, ha a vállalkozó a megvalósítással más vállalkozást bíz meg. Ha ez a beruházás tárgyi jellegét tekintve ingatlan létesítésére (építmény, telkesítés, ültetvény, stb.) irányul, akkor az idegen kivitelező vállalat kérheti a fejlesztési pénzeszközök előzetes átadását. Amennyiben ez megtörténik, akkor ez a beruházásokra adott előlegek címen jelenik meg a mérlegben. A beruházás pénzeszközeinek előre történő átengedése persze műszaki eszközök beszerzésekor is megengedett, de az ingatlan beruházásoknál azért gyakoribb, mivel azok megvalósítása huzamosabb ideig tart, és tőkeigényesebb

Idegen kivitelezés esetén a partner cég számlát küld és a számla alapján történik az      ellenérték elszámolása (a banki elszámolás, vagy az adott előleg csökkentése).

• Vegyes kivitelezésű a beruházás akkor ha az előző 2 forma kombinálódik.

A nemzetgazdaság eszközállományára gyakorolt hatás szerint a beruházás lehet nemzetgazdasági és üzemgazdasági. (statisztikai adatgyűjtés)

• Nemzetgazdasági a beruházás akkor, ha a beruházás eredményeként gyarapszik a nemzetgazdaság eszköz állománya. Ez csak akkor következik be, ha olyan új kapacitások lépnek be, amelyek nem a kiselejtezett állomány pótlását jelentik.
• Üzemgazdasági a beruházás akkor, ha a beruházás hatására növekszik a vállalkozás tárgyi eszközeinek a köre. Ez bekövetkezhet úgy is, hogy a vállalkozás más vállalkozástól vesz át tárgyi eszközt (ellenérték fejében, vagy anélkül). Ezzel a nemzetgazdaság eszközállománya nem bővül.

Beruházás:

A beruházás szűkebb értelemben a tárgyi eszköz beszerzésre, létesítésre irányuló műszaki, gazdasági tevékenység.

Tágabb értelemben a befektetett eszközök szinten tartására, bővítésére irányuló tevékenység egésze.

A tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, a meglévő tárgyi eszközök bővítése, élettartamának, teljesítőképességének növelésére szolgáló tőkekiadás.

• A beruházás mint tevékenység egy folyamatrendszer, amely az előkészítés megkezdésétől a létesítmény teljes üzembehelyezéséig tart.

• A beruházás folyamata két részre tagolható: az egyik a beruházás előkészítése, a másik pedig a beruházás megvalósítása.

• Az előkészítés és a megvalósítás konkrét tartalma, folyamatrendszere jelentős mértékben a beruházás céljától és sajátosságaitól függ.

• A beruházás előkészítésének főbb elemei:

                        -a beruházási cél meghatározása,

                        -a beruházási döntés előkészítése,

                        -a műszaki terv kidolgozása,

                        -a telephely megválasztása,

                        -az esetlegesen szükséges hatósági engedélyek megszerzése.

• A beruházás megvalósításának jellegzetes elemei az építmények kivitelezése, a gépek, berendezések beszerzése, szállítása és szerelése, a műszaki átadás-átvétele és az üzembe helyezés.

• A beruházás megvalósításának időtartalma a kivitelezés megkezdésétől ennek befejezéséig tart.

 Beruházásgazdaságossági mutatók

I. Statikus mutatók

            Jellemzőjük,hogy nincsenek tekintettel a pénz időértékére, a különböző időpontokban esedékes             pénzáramlásokat korrekció nélkül vetik be.

Ráfordítások összehasonlítása

Termékegységre jutó költség = (egyszeri ráfordítás + folyamatos ráfordítás) / termelés mennyisége

Termelési értékre jutó költség = [ (egyszeri ráfordítás / megtérülési idő) + folyamatos ráfordítás ] / termelési érték

Eredmények összehasonlítása

Eredményhatékonyság = eredmény / termelés mennyisége

Jövedelmezőség (nyereségráta) = átlagos évi hozam / egyszeri ráfordítás

Megtérülési idő = egyszeri ráfordítás / átlagos évi hozam

Beruházás pénzeszközeinek forgási sebessége = beruházás használati ideje / átlagos megtérülési idő

Beruházás átlagos jövedelmezősége =
beruházás élettartama alatt keletkező jövedelem éves átlaga / beruházás eredeti költsége vagy a beruházás átlagos könyv szerinti értéke

2. Dinamikus mutatók

Jövőérték számítása

Egyszerű kamat = FV = C0 + ( C0 * r )
jövőérték = induló tőke + (induló tőke * kamatláb)

Kamatos kamat = FV = C0 * ( 1 + r )t ahol t az idő, és (1+r)t a kamattényező

Folytonos kamat = FV = C0 * e t*r ahol e = 2,718

Effektív kamatláb = FV = ( 1 + r/m )m - 1 ahol, m az időszak

Jelenérték számítása PV = Ct * 1 / ( 1+ r )t ahol Ct az adott időszak tőkeértéke és (1+r)t a diszkonttényező

Együttes jelenérték PV = össz [ Ct * 1 / (1+r)t ]

Örökjáradék jelenértéke

végtelen számú és egyenlő nagyságú összegek esetén PVperp = c / r

végtelen számú és növekvő összegű járadék esetén PVperp = c1 / ( r - g ) ahol g az évi növekedési ütem

Annuitás

Jelenértéke: határozott idejű, egyenlő összegű pénzáramokat juttatunk
PVA = C * PVIFA ahol PVIFA az annuitási tényező
PVIFA = 1 / r - [ 1 / r * 1 / (1+r)t ]

Jövőértéke: határozott idejű, egyenlő összegű betéteket helyezünk el
FVA = C * FVIFA ahol FVIFA = [ (1+r)t -1 ] / r

Nettó jelenérték NPV = -C0 + össz [ Ct * { 1 / (1+r)t } ] ahol Ct a hozamok              

                           NPV = - C₀ + össz C_t  /(1+r)^t

                                      NPV = PV (H) – PV (R)          H=hozam        R=ráfordítás

      Ha az NPV > 0, akkor érdemes megvalósítani
Ha az NPV = 0, akkor megvalósítható
Ha az NPV < 0, akkor nem szabad megvalósítani a beruházást

Jövedelmezőségi index PI = [ össz Ct * [ 1 / (1+r)t ] ] / C                          

                                     P_t  =PV(H) / PV(R)

      Ha a PI > 0, akkor érdemes megvalósítani
Ha a PI = 0, akkor megvalósítható
Ha a PI < 0, akkor nem szabad megvalósítani a beruházást

Belső megtérülési ráta (közelítéses módszerrel)

                                   NPV = - C₀ + C₁ / (1 + IRR ) + C₂ / (1 + IRR)² +...+ C_n / (1 + r)ⁿ 

      Ha IRR > r, akkor NPV > 0 - érdemes megvalósítani
Ha IRR = r, akkor NPV = 0 - megvalósítható
Ha IRR < r, akkor NPV < 0 - nem szabad megvalósítani a beruházást

Diszkontált megtérülési idő

      i = C0 / C
i = ráfordítás / átlagos hozam

Adott cég működésének biztosításához pénzbefektetésre, és naponként meghozott pénzügyi döntésekre van szükség. A pénzügyi döntések a cég eszközeinek, forrásainak vagy mindkettőnek a változásait hozzák. Mivel a döntések naponként igen sokféle formában jelennek meg, ezek csak típusokba soroltan értelmezhetőek.
A besorolás a következőképpen lehetséges:

1. Befektetési döntések

Ha a pénzügyi döntések a cég eszközeinek változásait okozzák, akkor befektetési döntéseket hoznak a cég vezetői, változik a cég eszközeinek állománya és összetétele. Fontos kérdés, hogy hosszú távon milyen legyen a befektetés, azaz melyik időpontban, mekkora összeget és milyen hosszú élettartamú eszközökbe célszerű befektetnie.

2. Finanszírozási döntések

Ha a pénzügyi döntések a cég forrásszerkezetének módosulását idézik elő, akkor finanszírozási döntésről van szó. Konkrét döntések esetén megjelennek a finanszírozás kérdései is, ekkor arról kell dönteni, hogy milyen formában szerez pénzt a cég, és honnan. A finanszírozási döntések kapcsán a cég tőkeszerkezete jelentősen átalakul, azaz a saját tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya adott, konkrét formát ölt. Változik a pénzügyi szerkezete is, amely azt jelenti, hogy a saját tőke, a hosszú lejáratú kötelezettségek és a rövid lejáratú kötelezettségek között kell a finanszírozási kérdésekről dönteni.

3. Pénzügyi döntések időtartamuk szerint

• Hosszú távú pénzügyi döntések, melyek a cégek működésére hosszú távon hatnak. A hosszú távú pénzkiadások tartoznak a területre, azok melyek a cég hosszú élettartamú eszközeinek megszerzését teszik lehetővé, így ezt most más néven tőkekiadásnak nevezzük. A cég működését ezek az eszközök hosszú távon szolgálják, és immateriális javak, befektetett eszközök és tárgyi eszközök formáját alkothatják
• Rövid távú pénzügyi döntések, melyek a cégek forgóeszközeinek és rövid lejáratú forrásainak jellemzőit határozzák meg (nagyság és összetétel szerint)

A rövid távú pénzügyi döntések

Minden cég esetében alapvető jelentőségűek, mivel ez napi döntési kényszerűség. Alapvető kérdés, hogy mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, jelentős kérdés, hogy az eszközök mekkora részarányát célszerű tartós forrásokkal finanszírozni, és az irányítás és ellenőrzés teszi lehetővé, hogy a folyamatos likviditás fenntartható legyen. E területre jellemző, hogy az eszközök élettartama rövid, a döntések könnyebben korrigálhatók, és alacsonyabb költségűek.
A rövid távú pénzügyi döntések tehát a forgóeszközökre és a rövid lejáratú forrásokra vonatkoznak.

A forgóeszközökkel kapcsolatos tevékenység a cég működési ciklusaként értelmezhető. A működési ciklus során az alapanyagok beérkezésétől a késztermékek értékesítéséig tartó időszakot nevezzük készletezési periódusnak, míg az ezt követő időszak a követelések futamidejét jelöli.
Amennyiben az eszközök körforgását vizsgáljuk, ezt röviden a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

PÉNZ ---------------- KÉSZLETEK --------------- KÖVETELÉSEK

ELŐKÉSZÍTÉS ---------- TERMELÉS --------------- ÉRTÉKESÍTÉS

A forgóeszközök körforgása során jelentős változások jellemzik a lekötött forgóeszközök mennyiségét és az összetételét is. A lekötött forgóeszközök lehetnek tartósan lekötöttek, ekkor a finanszírozásuk csak tartós forrásokkal elképzelhető, míg szükségessé válhat az átmenetileg szükséges forgóeszköztömeg is, melynek a finanszírozás rövid távú forrásokkal elképzelhető.

A forgóeszközök - és így a forgótőke - nagyságát is több feltétel határozza meg:

-a cég termelésének nagysága

-a cég üzletpolitikája

-szakmai, ágazati változások

-innovációk, technikai változások

-tevékenységek jellemzői, azaz pl: szezonális

-folyó működés költségei

Adott cég esetében a forgóeszközök állománya nem lehet jellemző a cég megítélése tekintetében, mert nehéz eldönteni, hogy a cég rendelkezésére álló forgóeszköz mennyisége jól megállapítható-e? A számítás általában két lehetőséget jelöl, mérhető a forgóeszköztömeg a vállalkozás árbevételéhez, illetve az összes eszközhöz képest.

Adott cég pénzügy politikája a befektetés szempontjából, kétféle lehet

• engedékeny, azaz konzervatív, mely esetben az előbb megjelölt arány magas, mivel magas a forgóeszköz-állomány
• szigorú, azaz restrektív, mely esetben a forgóeszközök és az árbevétel vagy összes eszközök aránya alacsony

Adott cég tőkeszükségletét tartós forrásokkal és rövid lejáratú forrásokkal lehet kielégíteni. Azt, hogy adott cég milyen összetételben alkalmazza fentieket, többféle finanszírozási stratégia jelzi. Megfogalmazódott azonban egy alapelv, mely elvárásként jelenik meg a cégek finanszírozási kérdéseinek eldöntése kapcsán, ez az illeszkedési elv. Ez úgy fogalmazható meg, hogy tartós eszközlekötés finanszírozása tartós forrásból történjen, azaz másképpen, hogy a források esedékessége (lejárata) és az eszközök megtérülése között összhang legyen.

Az illeszkedési elv alapján a cégek eltérő finanszírozási stratégiákat alakítottak ki, ezek a következők:

• óvatos, vagy konzervatív finanszírozási stratégia alkalmazásakor a cég az eszközök nagyobb hányadát finanszírozza tartós forrásokkal, mint amekkorát az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne
• szolid finanszírozási stratégia esetén a források lejárata és az eszközök megtérülési struktúrája azonos
• agresszív finanszírozási stratégia esetén a cég eszközeinek megtérülési idő szerinti struktúrájához képest alacsony szintűek a tartós források

A finanszírozási stratégiák közötti választás mindenkor a cégek önálló döntése, de ezt jelentősen alakítják a költségek, a kockázatok és a likviditás igénye.