Valuta fogalma:

            Külföldnek minősülő ország törvényes fizetőeszköze.                                                                                                                                                                        Jellemzői:

            A fizetési forgalomban mindig készpénz formában vesz részt.

            A valuta megjelenési formái a készpénz, a bankjegyek és az érmék.

            Fajtái:  -konvertibilis valuta: bármilyen pénznemre átváltható, kemény valuta

                        -nem konvertibilis: puha valuta

                        -kulcsvaluta: a világgazdaságban meghatározott szerepű

                        -tartalékvaluta: az árfolyama hosszabb idején keresztül állandó

Deviza fogalma:

            Külföldi pénznemre szóló követelés, amelyet a devizaműveletek végzésére felhatalmazott             banknál nyitott devizaszámlán kezelnek.

            Jellemzői:

            Megjelenési formái a bankszámlapénz és egyéb pénzügyi eszközökben megtestesülő követelések (pl.             váltó, csekk. bankgarancia, akkreditív).

            devizákat három csoportba sorolhatjuk:

                        - kötött deviza,

                        - transzferábilis deviza és

                        - konvertibilis , deviza.

            A kötött deviza a legnehezebben felhasználható és váltható devizatípus. Ezt kétoldalú (klíring-)             megállapodással létrejött elszámolásoknál alkalmazzák és csak a két ország közötti

            elszámolásban használható fel.

            A transzferábilis devizák átválthatósága szintén korlátozott,de a szerződést kötők körében                             szabadon átváltható. Megjelenési formájuk a számlapénz.

            A konvertibilis devizák átválthatósága a legszabadabb,vagyis a nemzetközi forgalomban a            valuták minden más valutára szabadon, tetszés szerint átválthatók.

Devizagazdálkodás

• Azon módszerek, intézkedések, rendeletek összessége, amelyek révén egy önálló valutával rendelkező ország belső pénzrendszere a nemzetközi pénzügyi rendszerhez, és egy másik nemzet pénzrendszeréhez kapcsolódik.
• Kötött devizagazdálkodás: deviza-bejelentési- és szolgáltatási kötelezettség, kötött pályás deviza-beszerzési lehetőség.
• Szabad devizagazdálkodás: a piaci mechanizmusok érvényesülnek.
• Centralizált kötött devizagazdálkodás: a devizaforgalmat, -tartalékot, -hitelt egy központi intézmény kezeli.
• Decentralizált kötött devizagazdálkodás: nincs központosítás

Az árfolyamváltozás hatása a gazdasági életre

• Árfolyam:Valamely valuta egy egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.
• Az árfolyamot befolyásoló tényezők:

                  -piaci kereslet és kínálat alakulása

                        -adott ország gazdasági fejlettsége

                        -az adott országban alkalmazott devizagazdálkodási rendszer

                        -átválthatóság, konvertálhatóság

• Az árfolyam változása a gazdaság szereplőire más-más hatással van.
• Ha a változás hosszú távon hat, akkor ezekhez a változásokhoz a szereplők alkalmazkodni tudnak, ami sokkal kevésbé veszélyes, mint az a helyzet, amikor az árfolyam rövid perióduson belül nagymértékben ingadozik, mert erre a gazdasági szereplők nem tudnak felkészülni.
• Rövid távú változás esetén a valuta, deviza erősödése az importőr számára előnyökkel, az exportőr számára hátrányokkal jár.
• Az árfolyam gyengülése természetesen ellentétes hatással jár, azaz kedvező az exportőrnek és kedvezőtlen az importőrnek.
• Amennyiben egy gazdasági szereplőnek devizában áll fenn hiteltartozása, azaz devizás kötelezettséggel rendelkezik, akkor helyzete az importőrével azonos, tehát az árfolyam erősödése kedvező, gyengülése kedvezőtlen hatással jár számára.

Az árfolyam jegyzése:

      -közvetlen: egységnyi külföldi valutát hazai pénznemben fejezünk ki

            -közvetett: egységnyi hazai fizetőeszköz külföldi valutában kifejezve

A nemzetközi fizetési mérleg szerkezete          

I. Külkereskedelmi mérleg

• Az export és az import, azaz az országok nemzetközi árucseréjét méri fel. Egy meghatározott országban, meghatározott idő alatt exportált és importált áruinak értékét veszi figyelembe, függetlenül attól, hogy az áru ellenértékét mikor és hogyan fizetik ki.
• Ha az export> import àAKTÍV, vagyis az ország lakossága termelésének egy részét külföldön adja el, tehát kevesebbet fogyaszt, mint amennyit termelt è az ország realizált jövedelme meghaladja a belföldi fogyasztás nagyságát.
• Ha az export < import àPASSZÍV, vagyis az ország lakossága többet fogyaszt, mint amennyit termelt, csak ha hitelt vesz fel, de ez hosszú távon eladósodáshoz vezethet è állam beavatkozása szükséges.

II. Fizetési mérleg

• Tartalmazza az országok pénzügyi tranzakcióinak, bevételeinek és kiadásainak összességét egy év alatt.

            1)Folyófizetési mérleg: tartalmazza az áruk és szolgáltatások áramlásából származó bevételeket és             kiadásokat, valamint a termelési tényezők jövedelmeinek nemzetközi áramlását.

1. Szolgáltatások mérlege: csak két tétel szerepel, ez pedig a szállítmányozási és fuvarozási költségek ellenértéke.
2. Kereskedelmi mérlegnél: az exportból származó ténylegesen átutalt pénzösszegek és az import ellenében ténylegesen kifizetett összegek tartoznak.

Egyenlege: Bevételek -kiadások

                   Exportból - import

Folyófizetési mérleg egyenlegét úgy kapjuk meg, hogy az éves bevételekből                       kivonjuk az éves kiadásokat!

            2)Tőkemozgások mérlege: mindig a rövid illetve hosszú tőkemozgások határozzák meg.

                 a)  Tőkeexportnál: a tőketulajdonosok azért viszik külföldre a tőkéjük nagy részét,mert ebből             nagyobb hozamot remélnek.

                        Formái: -kölcsönnyújtás

                                      -részvényvásárlás

                                      -új vállalt alapítása

                  b) Tőkeimport: a külföldi pénztőke tulajdonosok fektetik be szabad pénzüket az adott országban.

                        Formái: -kölcsönnyújtás

                                     -részvényvásárlás

                                     -új vállalat alapítása

Teljes fizetési költség egyenlege: Folyófizetési költség + tőkemozgások mérlege

                Teljes fizetési költség értéke megmutatja, hogy az adott országban mennyivel     változik a hivatalos         devizaérték.

                Ha POZITÍV ez a szám à devizaérték nő

                      NEGATÍV                à devizaérték csökken!

            3)Valuta, deviza mozgások mérlege

Fizetési mérleg hiánya

• Ha egy országban a fizetési mérleg egyenlege negatív, akkor az megmutatja az ország eladósodásának alakulását.
• Passzív fizetési mérleg esetén kénytelenek hitelt felvenni, ami tovább növeli az adósságállomán  
• Ha egy országban az éves adósság- szolgálat (törlesztő részlet + kamata) meghaladja az éves exportbevételből származó pénzösszeget, akkor újabb hitelfelvételre van szükség, ami megállíthatatlanná teszi az eladósodást.
• A megoldás a folyamatra a külföldi tőkeállomány bevonása, amelynek révén nőnek a tőkeberuházások, nő az export és fedezhető a költségvetési arány
• Csökken az eladósodás, DE külföld felé nő az adósságállomány!
• Ez a folyamat akkor válik károssá, ha a termelés nem nő kellő mértékben. A folyamat megfékezésére, külgazdasági intézkedésekre volt szükség!
•  Ezeknek négy eleme van:

                        - protekcionizmus fokozása

                        - valutaárfolyamok leértékelése: külföldi valuták árát növelik hazai pénzeszközben                                   kifejezve. Növelik a tőkeimportot, korlátozzák a tőkeexportot.

                        - valuták felértékelése: egységnyi valuta kevesebb hazai fizetőeszköz ellenében                                            vehető meg.

                        - kormányzati gazdaságpolitika teljes körű átrendezése: erre csak nagyon magas                               állomány esetén van szükség; lépéseket kell tenni a hiány mérséklésére, a termelés,                                a beruházások és a belső magatartások növelésére.

Nemzetközi pénzügyi intézmények:

Nemzetközi valutaalap – IMF:

• 1944-ben az ENSZ 44 tagállamának pénzügyi szakemberei Bretton Woodsban döntöttek a nemzetközi pénzügyi intézményrendszer létrehozásáról. Olyan pénzügyi intézményt kívántak létrehozni, amellyel elkerülhetők, illetve megoldhatók a világgazdaság monetáris problémái.
• A Nemzetközi Valutaalap létrehozásának célja:

 -a világgazdaság stabilitásának biztosítása,

                        -a valutáris biztonság megteremtése,

                        -a fizetési mérleghiányok enyhítése,

                        -a zavartalan nemzetközi pénzforgalom biztosítása,

                        -a nemzetközi likviditás biztosítása,

                        -a nemzetközi tartalékeszközök alkalmazása.

• A Valutaalapnak bármely ország tagja lehet, amely elfogadja és betartja alapszabályát. A tagállamok hozzájárulnak a Valutaalap tőkéjéhez. A Valutaalap ebből az alaptőkéből gazdálkodik. A hozzájárulás egy részét konvertibilis valutában, másik részét a tagállam valutájában kell befizetni. A befizetendő kvóta nagyságát befolyásolja az országok gazdasági ereje. A kvóta befolyásolja a szavazati arányt és az érdekek érvényesítésének lehetőségét, a lehívható hitelek nagyságát is.
• A Valutaalap a tagállamoknak hitelt nyújt a folyó fizetési mérleghiány átmeneti finanszírozására, az exportképesség javítására, a hazai ipar fejlesztésére, a szerkezetátalakításra. A hitelek visszafizetésére türelmi időt adnak, tehát a felvételt követő néhány évben csak a kamatokat kell fizetni. A hitelek általában hosszú lejáratúak. A hitel felvételét feltételekhez kötik, a hitelt igénylő országnak gazdaságpolitikai programot kell kidolgozni a hitelek felhasználásával, a mérleghiány felszámolásával kapcsolatban, amelynek teljesítését a Valutaalap ellenőrzi.
• A hitelek folyósítása különleges módon történik. A hitelt igénylő ország saját valutája ellenében kap hitelt, és amikor törleszti a hitelt, akkor lényegében visszavásárolja a saját valutáját. Ezt a módszert swap-ügyletnek, valutacserének nevezzük.
• Hazánkat 1982-ben vették fel a tagok közé, a megállapított kvóta 375 millió SDR volt, amelynek 21,7%-át kellett konvertibilis pénznemben befizetni. Azóta többször módosították kvótánkat.
• Az SDR a Valutaalap mesterséges elszámolási eszköze, a nemzetközi elszámolások pénze. Árfolyamát eredetileg aranyalapon határozták meg. 1976-tól azonban az öt vezető valuta arányában határozzák meg.

Világbank, Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD):

• Létrehozásáról a Nemzetközi Valutaalap létrehozásával egyidejűleg döntöttek.
• Célja elsősorban a gazdasági növekedés elősegítése, a fejlődő országok gazdaságának korszerűsítése, fejlesztési, beruházási tevékenységük hitellel történő finanszírozása.
• A Világbank részvénytársasági formában működik, részvényes csak a Valutaalap tagja lehet, a jegyezhető részvények száma a kvóta nagyságának függvénye.
• A hiteleket saját forrásból és döntően a fejlett országoktól felvett kölcsönből folyósítja a bank. A hitelek folyósításánál a Világbank a biztonságos kihelyezésre törekszik, vizsgálja a hitelképességet, a konkrét fizetési programot. Főbb hitelcélok: beruházás, kölcsönök visszafizetésére a kormányoknak garanciát kell vállalni.
• A Világbank 5 intézményt foglal magában:

 -Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank,

                        -Nemzetközi Fejlesztési Társulás,

                        -Nemzetközi Pénzügyi Társulás,

                        -Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja,

                        -Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség.

EU költségvetése:

• Az EU költségvetése sokkal szélesebb körű, mint a hagyományos nemzeti szervezetek költségvetése, másrészt arányaiban jóval szűkebb, mint a nemzeti költségvetések, hiszen az EU GDP-jének alig több mint 1%-át osztja újra.
• Az uniós költségvetés csak elenyésző mértékben finanszíroz közjavakat és közszolgáltatásokat. A költségvetés tervezetét a Bizottság készíti elő, a Tanács és a Parlament hagyja jóvá.
• A közös költségvetésnek - a nemzeti büdzsékkel szemben - nem lehet hiánya, a bevételeknek és a kiadásoknak mindig egyensúlyban kell lenniük.
• A költségvetés bevételei a harmadik országokból származó behozatal után fizetendő vámok 75%-a, a hozzáadottérték-adóból (Áfa) származó bevételek valamint az úgynevezett GNP-forrás.

            Európai Unió költségvetésének finanszírozása négy, úgynevezett „saját forrásból” történik, amelyet             az Európai Parlamenttel való konzultációt követően a tagállamok bocsátanak rendelkezésre.

            A négy „saját forrás” a következő:

                        A vámok (amelyek a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokra                         alkalmazott közös vámtarifa-rendszerből származnak) az összbevételek mintegy                            10%-át teszik ki,

                        A mezőgazdasági lefölözések (amelyeket az Európai Unióhoz nem tartozó                                     országokból származó mezőgazdasági termékek behozatala után vetnek ki) az                                           összbevételek mintegy 1%-át teszik ki,

                        A „HÉA–forrás” (amely az egyes tagállamok által szolgáltatott, az általuk behajtott                                    hozzáadottérték-adó 1%-ának megfelelő hozzájárulást jelenti) az összbevételek                                         mintegy 14%-át teszi ki,

                        A „bruttó nemzeti termék–forrás” (amely az egyes tagállamok által szolgáltatott, a                          közösségi GNP-ben képviselt részarányuk szerint kiszámolt, legfeljebb 1,27%-os                           hozzájárulást jelenti) az összbevételek mintegy 75%-át teszi ki.

• A költségvetés elvei:

            Az egységesség elve :1993-tól az Uniónak (néhány fennmaradt kivételtől eltekintve) egységes             költségvetése van. mely tartalmazza valamennyi pénzügyi műveletet, az összes      bevételt és kiadást.

            A bruttó költségvetés (vagy másképpen globális fedezet vagy teljesség) elve egyrészt azt   jelenti, hogy a költségvetési bevételeket nem lehet előre meghatározott kiadásokhoz kötni,           másrészt azt, hogy a bevételeket és a kiadásokat nem lehet egymással szemben beszámítani.

            Az éves költségvetés elve szerint a Közösség költségvetésének egyetlen és teljes    költségvetési évre kell vonatkoznia. Emellett azonban az Unió költségvetésének főbb kereteit ún. költségvetési periódusokban határozzák meg.

            A részletesség elve szerint a költségvetési előirányzatokat nemcsak egy összegben, hanem             különböző mélységű bontásban is meg kell adni.

            A költségvetési egyensúly elve szerint az Unió költségvetésében a kiadásokat teljes egészében             bevételekkel fedezik, vagyis a költségvetés nem tartalmazhat sem többletet, sem hiányt, nincs             lehetőség a költségvetési kiadások hitelfelvétellel történő fedezésére.

            A gondos pénzgazdálkodás elve szerint a költségvetés pénzével takarékosan kell bánni,    törekedni             kell az eredmény és a ráfordítások közötti optimumra.

            A nyilvánosság elve alapján az Unió költségvetését a Közösségek Hivatalos Lapjában az   elfogadástól számított három hónapon belül közzé kell tenni.

• Kritériumok:

            Externalitás: annak feltételezése, hogy a tevékenységek egy részével kapcsolatosan a        költségek és             a hasznok a partner országokban is megjelennek, ami megfelelő ellenőrzést és       kompenzációkat             igényelhet.

            Osztatlanság: bizonyos tevékenységek méretgazdasági és funkcionális okokból nem         oszthatók             szét a tagállamok között, ezért ezeket közösségi szinten kell megvalósítani.

            Kohézió: A Közösség valamennyi polgára számára biztosítani kell a szolgáltatások, a jólét és a     fejlődés minimumát. Ez jövedelem-transzfert feltételez a gazdagabbaktól a szegényebb       és gyengébb    gazdaságok javára.

            Szubszidiaritás: a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, ha semmilyen előny nem             származik abból, hogy magasabb szinten gyakorolják azokat

• A költségvetés bevételi oldala

            Tradicionális saját források (TOR), amelyek a közös vámunió és a közös agrárpolitika       működéséből származnak.

            Hozzáadottérték-adó (áfa)-alapú saját forrás: ez minden tagállamra azonosan vonatkozó    egységes kulcs alkalmazásával történik, amelyet az uniós szabályozásnak megfelelően kiszámított,           harmonizált tagországi hozzáadottérték-adó-alapra kell vetíteni.

            A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú forrás célja, hogy mindenképp fedezni lehessen az          EU-            költségvetés kiadásait,

• A költségvetés kiadási oldala:

            A Fenntartható növekedés

                        Versenyképesség

                        Kohézió

            A természeti erőforrások megőrzése és kezelése fejezet három nagy területre koncentrál: a             mezőgazdaságra, a vidékfejlesztésre, valamint a környezetvédelemre

            Az Uniós polgárság, szabadság, biztonság és jog érvényesülése fejezet a bel- és igazságügyi             együttműködés területeit (különös tekintettel a migrációra), az oktatási,       kulturális és ifjúsági             programokat, a fogyasztóvédelmi, egészségügyi és élelmiszerbiztonsági együttműködést támogatja.

            Az EU mint globális partner címszó alá tartoznak az unión kívül álló országokkal kapcsolatos             programok pl.a közös kereskedelempolitika, a fejlesztési együttműködés, a közös kül- és             biztonságpolitika, valamint a humanitárius segítségnyújtás

            Az Igazgatás (Adminisztráció) fejezetben találhatók az Unió működtetéséhez szükséges    összegek.

Európai Központi Bank feladata:

• Az Európai Központi Bankot (EKB) 1998-ban, az Európai Unióról szóló szerződés keretében hozták létre, székhelye Frankfurtban (Németország) van. F).Feladata, hogy irányítsa az EU egységes valutáját, az eurót, és őrködjék az árstabilitás felett az – EU polgárainak kétharmadát kitevő – eurót használó polgárok érdekében. Az EKB feladata továbbá az Unió gazdasági és monetáris politikájának megtervezése és végrehajtása.

            Alapvető feladatok

            -az euroövezet monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;

            -devizaműveletek végzése;

            -az euroövezetbeli országok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése          (portfoliókezelés);

            -a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.

            További feladatok

                        Bankjegyek: kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az                                            engedélyezésére az euroövezeten belül.

                        Statisztika: Az NKB-kkal együttműködve az EKB a feladatok végrehajtásához                               szükséges statisztikai információkat a nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a                              gazdasági szereplőktől gyűjti össze.

                        Pénzügyi stabilitás & felügyelet: az eurorendszer támogatja a hatáskörrel                                        rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi                            rendszer stabilitására vonatkozó politikájuk zavartalan megvalósításában.

                        Nemzetközi és európai együttműködés: az EKB az eurorendszerre bízott feladatok                        tekintetében a megfelelő intézményekkel, testületekkel és fórumokkal                                            munkakapcsolatot tart fenn mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten.

• Az Európai Központi Bank tevékenységét a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER) együttműködésben fejti ki. A Központi Bankok Európai Rendszerének tagjait a 27 uniós tagállam jegybankjai alkotják. Az eurót mindeddig azonban csak 16 tagország vezette be. Ez a 16 ország alkotja az ún. euróövezetet, jegybankjaik pedig az Európai Központi Bankkal együtt az ún. eurórendszert.
• Az EKB teljes függetlenségben tevékenykedik.

Euróövezetben való részvétel feltételei:

• 1993-ban az Európai Tanács koppenhágai ülésén a tagállamok meghatározták a taggá válás feltételeit, az ún. koppenhágai kritériumokat.
• Általánosságban megállapodtak abban, hogy a csatlakozás akkor mehet végbe, ha a csatlakozni kívánó ország képes teljesíteni a tagságból eredő kötelezettségeket, a gazdasági és politikai feltételeket.
• Az alábbi kritériumokat határozták meg Koppenhágában:

            1. intézményi stabilitás, mely garantálja a demokráciát, a jogállamot, az emberi jogokat, a kisebbségek védelmét;

            2. működő piacgazdaság, amely képes megbirkózni az egységes piac versenynyomásával;

            3. a tagságból eredő kötelezettségek vállalása, egyetértés a politikai, gazdasági és pénzügyi unió             céljaival;

            4. az integráció feltételeinek megteremtése oly módon, hogy az Európai Unió jogszabályait          átvéve a nemzeti jogrendszerbe, azt megfelelő igazságszolgáltatási, közigazgatási szerkezet          segítségével hajtják végre.

• Az Európai Tanács luxembourgi ülésén, 1997 decemberében megállapodás született, mely szerint az Unió részéről a bővítés előfeltétele az intézményi működés megerősítése és továbbfejlesztése az Amszterdami Szerződés intézményi előírásaival összhangban.
• Konvergencia-kritériumok a részvétel feltételeit tartalmazzák:

            1.)a jelölt inflációs rátája a belépést megelőző évben legfeljebb 1,5 %-kal haladhatja meg a           három legjobb eredményt elért tagország inflációs rátáját

            2.)a költségvetés deficitje nem haladhatja meg a GDP 3 %-át, az államadósság nem lehet   több, mint a GDP 60 %-a

            3.)legalább két éven keresztül nem folyamodhat a jelölt nemzeti valutájának leértékeléséhez         (belül kell maradni a 2,25 %-os árfolyam-ingadozási sávon)

            4.)a hosszú lejáratú kamatláb nem haladhatja meg 2 %-nál többel a három legjobb             teljesítményt nyújtó országét

            CÉL: pénz stabilitása